Nyilvánvaló, hogy szülőként a legjobbat akarja az ember a gyerekének, és amíg csak teheti, nem veszi le róla a kezét. Más lesz a helyzet azonban, amint a gyermek iskolába kerül, hiszen attól kezdve már nemcsak a mi általunk közvetített mintákat fogja elsődlegesnek tekinteni, hanem nagy hatással lesznek rá többek között a tanárai, oktatói is, akik egészen más elvárásokat támasztanak majd, mint amit tőlünk eddig tapasztalt.
Valószínűleg időtlen időkig lehetne azon vitázni például, hogy mit engedhet meg magának egy pedagógus a gyermekünkkel szemben és mit nem, s ugyanez igaz manapság a másik oldalra, ha a diákok szemszögéből nézzük a dolgokat.
Egy újságcikkben nemrég a szülő-pedagógus ellentét került terítékre, miután egy nyugdíjazott amerikai tanár nyílt levélben kelt ki a szülők ellen: őket nevezi ugyanis hibásnak mindenért, amiért nehézségekbe ütközik a diákok oktatása, és amiért alapjában véve rossz az oktatási rendszer. Vajon van benne igazság? Nálunk is lehet ebben valami?
Egy nyugdíjas tanár ezt egy levélben írta meg a helyi újságnak, hogy végül elmondja véleményét.
Olvasd el, és írd meg hozzászólásban, hogy elfogadod vagy nem.
A szülőkkel van a probléma
Nyugdíjas tanárként rosszul vagyok azoktól az emberektől, akik időtlen idők óta be nem tették a lábukat egy osztályterembe, de meg akarják mondani, hogyan lehet helyrehozni az oktatási rendszert. Nem a tanárokkal van itt a gond! A szülőkben keresendő a probléma! Ők azok, akik nem képesek a gyereküket modorra, tiszteletre nevelni, de még arra az általános tudásra sem, hogyan kell kijönni más gyerekekkel.
Olyan cipőben járnak a kölykök iskolába, amiből kijönne egy tanár teljes havi keresete, de papírt meg ceruzát már nem küldenek velük. Azokat ki fogja biztosítani? Hát persze hogy leggyakrabban a tanárok nyúlnak a zsebükbe az ilyen dolgok miatt. Ha úgy látod, hogy gyengék az iskolák, akkor vess egy pillantást a szülőkre és a diákokra! Szerinted eljárnak a szülők a szülői értekezletekre?
Rendszeresen beszélnek a tanárokkal a gyerekükről? Megbizonyosodnak róla, hogy a gyereküknek hiánytalan a felszerelése? És arról, hogy megcsinálja-e a házi feladatot? Megadják a működő telefonszámukat? Vajon a diákok jegyzetelnek az órákon? Figyelnek egyáltalán, vagy csak azért vannak ott, hogy zavarják az órák menetét? Ha ezeket is figyelembe veszed, rájöhetsz, hogy nem az iskolák “buknak meg itt”, hanem a szülők.
A tanárok nem láthatják el a saját munkájuk mellett a szülők feladatit is! Amíg a szülők nem veszik a fáradságot, hogy ezen változtassanak, addig az ég világon semmi sem fog változni!
