Életmód

Gyerekkorunk kedvenc ételei, amelyeket ma már meg sem tudnánk enni

A Kádár-kor ételei és italai maguk voltak a zsír- és cukorbombák mai leszármazottjaikhoz képest. Összetevők a 60-as években és napjainkban.

 

 

 

 

 




Gyakran halljuk, sőt talán mi magunk is mondtuk már, hogy a régi dolgoknak sokkal jobb íze volt, mint a mai másolatoknak-utódoknak. Sajnos az időgép feltalálásáig várni kell azzal, hogy létrejöhessen egy vakteszt mondjuk jelenlegi és az egykori Krémtúró vagy Márka szőlő egyidejű szerepeltetésével, azonban az összetételeket ma is megvizsgálhatjuk. Cikkünkben

néhány jellemző terméken keresztül azt néztük meg, hogy miként változott az összetétele egyes ételeknek-italoknak 1967 óta.

A krémtúró és a tejszín

Ha már az iménti eszmefuttatásnál megemlítettük gyermekkorunk egyik kedvenc édességét, a krémtúrót, akkor kezdjük is ezzel az összehasonlítást. Bár a tejek esetében senkinek, semmilyen gondja sincsen a zsírosabb típusokkal, a túrónál jól látható, hogy az igazi zsíros variánsok a boltokból is eltűntek. Több helyen is elhangzott már, hogy ennek oka a kereslet szinte teljes megszűnése. Valahogy nem szeretjük már a zsíros túrókat, így a nagy gyárak a tejből lefelezett zsírt inkább olyan termékekben használják, ahol azt valóban keresi is a nép. Visszakanyarodva a Krémtúró példájához: ma már szinte biztosan csődbe menne az a vállalkozás, aki üzleti tervét az eredetivel megegyező, 20 százalékos zsírtartalmú finomságra építené.

Mivel ma több cég is kínál ilyen néven édessége, ráadásul ezekből csökkentett zsírtartalmú, fitnesz változat is létezik, így megállapíthatjuk, hogy ma a normál Krémtúró zsírtartalma 2,9-5 százalék között mozog.

Szintén csökkent egy másik tejtermék, a tejszín zsírszázaléka is. Az összehasonlítás alapjául jelenleg az 1967-es tejszín és kávétejszín szolgál, de újra csak kijelenthetjük, hogy a mai árubőség jócskán rányomja a bélyegét erre az összevetésre is. Mivel a fentebb említett évben valójában csak több helyen, de leginkább egyféle tejszín gyártottak, így kijelenthetjük, hogy akkoriban a sima verzió 30, a kávéízesítő 16 százalékban állt zsírból. Ma 10, 20, 30 sőt egyéb százalékos zsírtartalmú tejszínek közül lehet válogatni, míg a kávétejszín általában 10 százalékos. De időzzünk még egy kicsit a zsíros élvezeteknél…

 

 




 

 

 

 

A kolbász

A húskészítmények legfontosabb jellemzőit ma már komolyan szabályozza a Magyar Élelmiszerkönyv. Ennek megfelelően a füstölt kolbászok víztartalma max. 60, zsírtartalma legfeljebb 35 százalék lehet. Az egyik legnépszerűbb ilyen termék

a Gyulai kolbász, mely ma 47 százalék vizet, 22 százalék zsírt és 4,1 százalék sót tartalmaz. 1967-ben ezek az adatok sorrendben 23, 46 illetve szintén 4,1 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy az akkori kolbász szárazabb, de jóval zsírosabb volt mai leszármazottjánál. De, hogy édes maradjon a szánk íze, evezzünk át a cukortartalmak összevetésére.

Az édességek

Sokunk kedvence volt a Tere-Fere teakeksz, melyet össze is tudunk vetni a mai állapottal, lévén, hogy azonos néven ma is forgalmaznak ilyen terméket. Az 1967-es verzióban 23,2 % cukrot jelzett a számláló (akkoriban még nem tüntették fel külön a szénhidrát és cukortartalmat), míg ma 66 százalék szénhidrát mellett 22,4 százalék cukor kerül a kekszekbe.

Mivel nemrégiben komoly botrányok törtek ki a transzzsírok kapcsán, így meg kell említeni, hogy a Tere-fere zsírtartalma 19,9 százalékról 18,2-re csökkent, míg a transzzsír ma 8,8 egység (régen nem jelölték). Elmondhatjuk, hogy ebben az esetben alig változott az összetétel. Nem úgy az üdítők esetében.

 

 




 

 

 

Az üdítőitalok, szörpök

Példaként a Kádár-korszak egyik (elnézést a szójátékért) állócsillagát, a Sztár Narancsot vizsgáltuk meg. A nagy kedvenc akkoriban 12,4 százalék cukrot és 4 g/l szén-dioxidot tartalmazott. Mivel azóta a cukorellenes lobbi (szerencsére) sok eredménnyel dicsekedhet, így ma már elképzelhetetlen egy üdítőitalon az ilyen felirat. Ma általában 8-11 százalék körüli cukortartalom a maximum, melyet a vásárlók még elfogadnak, ám a szénhidrát csökkentett és Zéró termékek esetében ez 0,4 százalék alatt marad.

Ugyanakkor a Sztár ma már az „enyhe” üdítők között szerepelne, lévén ma 5-7 g/l körüli szén-dioxid tartalomnál tartunk, míg a kólák esetében ez az érték 7-7,2-ig kúszik fel. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy a co2 kimutathatóan élénkítőleg hat a szervezetre, vagyis így érhető el az igazi üdítő hatás.

De nem csak a szénsavas italok, hanem a szörpök és gyümölcslevek is egészségesebbé váltak. Előbbiek 60, utóbbiak 14 százaléknyi cukorral készültek a Kádár-korszakban, míg ma egy szörp általában 33-41 százalékban tartalmazza a „fehér mérget” (a diabetikusokban nincsen kimutatható mennyiség), míg a gyümölcslevek nagyjából egy tizede áll cukorból. Persze

ma már az sem nagyon fordulhat elő, hogy egy édesség több alkoholt tartalmazzon, mint egy erősebb sör, holott a Konyakmeggyel ez volt a helyzet. 4,6 – 5,2 térfogatszázaléknyi alkoholtartalma éppen a mai átlagos sörök (4-6 %) régiójába esik.

Bár ezt az édességet ma is gyártják, napjainkra jócskán megszelídült 2-3,6 tf százaléknyi alkoholtartalmával.

 

 

 

 

forrás



►► HA TETSZETT A CIKK, KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! ❤ KÖSZÖNJÜK!




VÉLEMÉNY, HOZZÁSZÓLÁS?