A gyereknevelés a világ egyik legnehezebb dolga, amit lehet nagyon jól, és nagyon rosszul is csinálni. Sajnos nem létezik hozzá tökéletes útmutató. Viszont van olyan dolgok, amiket mindeképpen el kell kerülniük azoknak, akik nem szeretnék akaratlanul is „megmérgezni” a gyermekük életét.
Most megmutatjuk a mérgező szülők legfőbb ismertetőjegyeit.
1. Soha nem mutatják a büszkeség jeleit!
A nárcisztikus szülők mindig a maximumot várják el a gyereküktől, ám minden elért eredményét teljesen magától értetődőnek veszik. ezért Az a gyerek, aki soha nem kap dicséretet, abban a hitben fog felnőni, hogy mindig csalódást okoz a szüleinek.
2. Hol felnőttként, hol gyerekként kezelik…
Gyakran a gyerekeket bevonják a szülők közötti veszekedésekbe is. A gyerek kénytelen végighallgatni a szülei panaszkodásait, és alkalmazkodni a kialakult helyzetekhez, segíteni, toleránsnak lenni, támogatást nyújtani, akár még a helyükbe is lépni. Más helyzetekben viszont a gyerekeknek nincs joguk ahhoz, hogy kifejezzék saját véleményüket, saját döntést hozzanak.
3. Elvárják, hogy a gyerek mindent elmondjon nekik, ám aztán visszaélnek a bizalmukkal.
Elvárják, hogy a gyerekeik legyenek velük őszinték, és gyakran hibáztatják őket, ha nem osztanak meg velük valamit. Később azonban eljátszák a bizalmat. Az egyik eset, hogy a rokonok, a szomszédok és mások is értesülnek arról, amit a gyerek bizalmasan mondott a szülőnek. A másik pedig, hogy a szülő szidja, vagy szarkasztikus, gúnyolódó megjegyzéseket fűz a hallottakhoz.
4. Lerombolják a gyerek önbizalmát!
Minél kisebb egy gyerek önbizalma, annál könnyebb őt irányítani. A szülők kibeszélik a gyermekük hibáit és kudarcait, megjegyzéseket tesznek a külsejére. Ezek a szülők alsóbbrendűségi komplexust keltenek a gyerekükben, ugyanis nem akarják azt látni, hogy a gyerek magától kipróbál valami új dolgot, és sikereket is ér el benne.
5. A szülők elvárják, hogy a gyerek kövesse az ő utasításaikat, de azért már a gyerek a hibás, ha valami mégsem sikerül.
A szülők ráerőltetik a saját elképzeléseiket a gyerekre, és azt várják, hogy megvalósítsa őket. De ha valami nem a tervek szerint alakul, az már nem az ő hibájuk, hanem a gyereké.
6. A szülők elvárják, hogy a gyerekük önállóan legyen sikeres, de mégis egy életre hálás legyen nekik.
A szülők azt akarják, hogy a gyerekük sikeres legyen, de az nem érdekli őket, hogy ezt hogyan fogja elérni. Segítséget már nem nyújtanak benne. Az ilyen szülőket leginkább két okból érdeklik a gyerek eredményei. Hogy a sikerével mások előtt henceghessenek, és hogy a sikeres gyerekük később a számukra is jobb életet tudjon biztosítani.
7. „Ha valamit nem tetszik, akkor el lehet menni!” De igazából mégsem!
Egy egészséges családban a szülők segítik a gyereket, hogy kirepüljön, és elkezdhesse a saját életét. A mérgező szülők azonban nem akarják, hogy a gyerekük valaha is elhagyja őket, ugyanakkor folyton emlékeztetik őket arra, hogy az ő házukban, az ő pénzükből él, és az ő ételüket eszi. A gyereknek pedig semmibe sem lehet beleszólása. Ezek a szülők igazábból azt akarják, hogy az engedelmes gyerekük örökre mellettük maradjon.
8. „Fogadd el a segítségünket, akkor is ha nincs rá szükséged, és ne legyél érte hálátlan!”
Ezek a szülők olyan dolgokkal támogatják a gyerekeiket, amire nincs is szükségük, ám az elutasítást nem fogadják el. A gyerek ilyenkor azt gondolja, hogy a szülei valószínűleg csak figyelemre vágynak, és még fontosnak szeretnék érezni magukat. Ezért elfogadja a segítséget, és megköszön ia szülőknek. Ám a dolognak nem lesz jó vége, ugyanis a szülők mindig emlékeztetni fogják a gyereket a szívességekre, és elvárják a viszonzást.
9. A szülő elvárja a gyerektől, hogy egyszerre féljen tőle, és szeresse.
Ezeknél a szülőknél az érzelmi támadás egyet jelent a szeretettel és a törődéssel. Az ilyen családokban a gyerekek már akár a kulcs zörgéséből, vagy a léptekből is kikövetkeztetik, hogy a szüleik milyen hangulatban vannak éppen. Ezek a gyerekek gyerekek állandó félelemben és aggodalomban élnek legbelül. Persze ezek után a szülők többnyire megsértődnek, ha a kedves megnyilvánulásaikat kétkedve fogadja gyerekük.
10. Nem tisztelik a gyerek magánéletét.
Magánélet? Személyes tér? Ezek a fogalmak ismeretlenek egyes szülők számára.
Ha a gyerek megpróbálja megakadályozni a magánéletében való vájkálást, a szülők bizalmatlansággal vádolják, és bűntudatot keltenek. Még a saját lakás sem nyújt védelmet a felnőtt gyerek számára, mivel a szülők saját kulcsot követelnek ki maguknak a gyerek otthonához. Aztán a gyereken számon kérik, hogy: Miért nincs elmosva ez a tányér? Miért költöd a pénzt ilyen hülyeségekre? Ezek a szülők nem tartják tiszteletben a gyerek magánéletét és a személyes döntéseit.
Hogyan lehet kezelni a mérgező szülőket?
Még a felnőttként is elég nehéz kiszabadulni a mérgező szülők kezei közül, de nem lehetetlen. A szakembereknek van néhány tippjük, amivel megvédheted a privát szférádat, és egészségesebbé teheted a kapcsolatodat a szülőkkel.
Néhány dolgot viszont neked is el kell fogadnod. A múltat már nem tudod megváltoztatni. Egy mérgező szülő-gyermek kapcsolat olyan, mint egy krónikus betegség, szinte lehetetlen a teljes „gyógyítása”, ezért a bonyodalmak elkerülésére kell törekedned.
A szülőknek el kell fogadniuk, hogy a gyereknek joga van:
– A saját szabályai szerint élni a saját otthonában.
– Nem részt venni a szülők közötti viták megoldásában.
– Saját tapasztalatokat szerezni, néha figyelmen kívül hagyni a szülők tanácsait.
– A szülőktől független érdeklődési kört választani.
Ehhez a gyereknek és a szülőknek is tenniük kell. A gyerek nem zárhatja ki az életéből a szüleit,ugyanakkor a szülők sem mérgezhetik meg a gyermekük életét.
